Szerző: Bakó Bea
2017. szeptember 6. szerda, 08:05
Tudomásul veszem, hogy titoktartásra vagyok köteles, nem állhatok szóba a sajtóval, és a cég szúrópróbaszerűen belenézhet az e-mailjeimbe, zsebeimbe, táskámba, telefonomba. És ha ezt nem írom alá, akkor holnap már nem kell jönni dolgozni. Információink szerint ezzel a helyzettel szembesültek kedd délután az Ikarus Egyedi buszgyártó cég dolgozói. A háttérben egy tizenötmilliárdos közbeszerzés van, amit a cég ugyan elnyert, de egy buszt se gyártott le határidőre: most a munkavállalóit presszionálja, nehogy még több kínos részlet kiderüljön.

 

Februárban az optimistábbak a magyar buszgyártás újraéledését üdvözölték, ugyanis a magyar Ikarus Egyedi nyerte a Volánbusz 180 csuklósbuszra kiírt tenderét: a 15,3 milliárdos árajánlat mellett elég büszke határidőt is ígértek, miszerint már 2017 második felében elkezdik leszállítani a buszokat. Csakhogy az augusztus 14-i határidőre nem készült el egyetlen busz sem – írta a Heti Válasz, ennek nyomán pedig érthető módon megélénkült a sajtóérdeklődés az ügy iránt. Az Omnibusz blog később arról írt: sanszos, hogy direkt a cég kedvéért hoztak egy kormányrendeletet, hogy a gyorsan pluszban előírt, a buszokba kötelezően beszerelendő tűzoltókészülékekre hivatkozva lehessen még húzni egy kicsit az időt.

 

Kínos ez a nagy sajtóérdeklődés a cégnek, így feltehetően gyanús is lett a buszgyártó mintegy hetven dolgozója: biztos közülük szivárogtat valaki a sajtónak.

 

Kedd délután ezért a portán minden távozó munkatársnak a kezébe nyomtak egy ötoldalas munkaszerződés-módosítást,

 

hogy írják alá most, vagy legkésőbb holnap reggelig; vagy ha nem, akkor holnap nem is kell jönni dolgozni – tudtuk meg a cég ügyeire rálátó forrásunktól. Úgy tudjuk, a munkavállalók mintegy fele nem volt hajlandó azonnal aláírni a papírt, többen megmutatják inkább egy ügyvédnek, és lehet, hogy később sem írják alá. Az ügyre rálátó forrásunk szerint ugyanazt a papírt kapta mindenki: a hegesztőtől a mérnökig.

 

Ez azért is érdekes, mert a dokumentum egy része olyan rendelkezéseket tartalmaz, ami inkább a szellemi munkát végző munkavállalók vonatkozásában értelmezhető csak. Például, hogy a cég részére végzett fejlesztésekre, találmányokra vonatkozó szerzői jogokkal a cég rendelkezik – ami egyébként törvény szerint is így van, és eléggé általános gyakorlat.

 

Aztán jön a titkolózás. Nagyjából még ez is logikusan indokolható: a cég tevékenységére, jogi, pénzügyi helyzetére vonatkozó adatok egyébként is üzleti titkok, ezeket amúgy sem szabad csak úgy kikotyogni. A szerződés szerint ez a titoktartási kötelezettség azután is további három évig fennáll, hogy a munkavállaló jogviszonya megszűnt. Engedély nélkül a sajtónak sem szabad nyilatkozni, és ha valaki megtudja, hogy más kikotyogott valamit, akkor köteles jelenteni.

 

Bár nem túl szép dolgok ezek, azért méltányolhatók – egy csomó cég előír a munkaszerződéseiben hasonlókat.

 

A titoktartás, vagy a munkaszerződés bármely más rendelkezéseinek a megsértésére viszont elég komoly szankciókat helyeznek kilátásba:

 

azon kívül, hogy a cég emiatti kárát nyilvánvalóan meg kell téríteni, egyhavi bért is levon a munkáltató minden egyes kötelezettségszegés miatt. (Erre egyébként lehetőséget ad a munka törvénykönyve.)

 

Ami viszont már tényleg durva az az, amivel kapcsolatban forrásunk úgy fogalmazott:

 

munkahely helyett munkatáborrá változtatja a cég telephelyét.

 

Nem csak, hogy megfigyelő rendszer működik a cégnél, de a dolgozóknak ahhoz is hozzá kell járulniuk, hogy a cég szúrópróba szerűen ellenőrizze az e-mailjeiket (a szerződésből nem derül ki egyértelműen, hogy ez csak a céges e-mailre vonatkozik-e: a fizikai munkásoknak feltehetően nincs is ilyen), sőt, érkezéskor és távozáskor a zsebeiket, táskájukat, netán a kocsijukat is átvizsgálhatja a cég képviselője, és megnézheti a telefonjukon tárolt adatokat is.

 

Informátorunk szerint egyértelműen az a rendelkezés célja, hogy megakadályozza: valaki a telefonjával lefotózza, mennyire nem járnak sehol a buszok legyártásával,

 

és kitegye a Facebookra vagy elküldje a sajtónak. Szerinte ugyanis még a meghosszabbított határidőben sem fogja tudni a szerződést teljesíteni az Ikarus Egyedi, így olyan komoly kötbért kell majd fizetnie a Volánnak, hogy tulajdonképpen meg sem éri legyártani a buszokat.

 

A cég most túlórapénzzel motiválja a munkavállalókat, mert tart a határidőtől – mondja forrásunk. Ugyanakkor viszont ilyen, a munkaszerződésbe írt titoktartási rendelkezésekkel is riogatja őket, ami nem biztos, hogy annyira átgondolt módszer, főleg, hogy a mérnökök és a fizikai munkások körében is jelentős munkaerőhiány van.

 

Őket már nem különösebben lehet azzal kétségbe ejteni, hogy „ha nem írod alá, holnap nem kell jönni dolgozni.”

 

Informátorunk szerint egyébként összességében ez a legrosszabb az egész szerződésmódosításban: nem is az egyes rendelkezései, hanem, hogy ilyen egyoldalúan próbálják kikényszeríteni a dolgozók részéről az aláírását. Érdemes hozzátenni, hogy ahogy a munkaszerződés, úgy annak a módosítása is egy konszenzusos dolog: attól szerződés, hogy a két fél megegyezik. Egy ilyen módosítás is akkor lesz érvényes, ha a dolgozó is aláírja.

 

Viszont ha nem írja alá, és kirúgják emiatt, az egyértelműen jogellenes,

 

ugyanis amiatt ki lehet rúgni valakit, hogy nem tud rendesen hegeszteni, de amiatt nem, hogy nem írt alá egy papírt, amiben ráadásul vele kitolnának. Simán megnyerné tehát a pert, aki bíróság elé viszi a dolgot: a cégnek kellett volna előbb gondolkodni, és már akkor beleírni a titoktartási és zsebkutatási igényeit a szerződésbe, amikor felvette az embereket (bár ez utóbbi még úgy is bőven kifogásolható).

 

Azt mindenesetre kíváncsian várjuk, hogy hányan lesznek bátrak és mondanak ellen a diktátumnak, ahogy arra is:

 

mikor készül el valahára a száznyolcvan busz, ha az Ikarus Egyedi szerda reggel tényleg kirúg egy csomó embert?

 

Próbáltuk megkérdezni az ügyben az Ikarus Egyedit is, de telefonon elérhetetlenek: egy csörgés után egyszerűen szétkapcsol a vonal. E-mailben érdeklődtünk ezért afelől, hogy valóban ilyen tartalmú szerződésmódosítást akarnak-e kötni a munkavállalóikkal, és tényleg felmondással fenyegettek-e az ügyben. Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan állnak a száznyolcvan busz legyártásával. Amint válaszolnak, beszámolunk róla.

 

Fotó: MTI, Máthé Zoltán

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás