Szerző: Bukovics Martin & Kiss Brigi
2017. augusztus 22. kedd, 20:23
A VIII. kerület egyik legforgalmasabb részén, a Rákóczi téri metrómegálló mellett állunk. Egészen más érzés most itt lenni, mint napokkal ezelőtt volt. Valami történt. Valami megváltozott. Nem látni a megálló jobboldalánál tartózkodó hajléktalancsoportot. Okkal.

 

A 8ker blog Facebook-oldala kürtölte világgá, hogy fémrudakat helyeztek a megálló betontetővel fedett részére: „Ingyenes nyilvános vécét nem építettek, a csarnok melletti használhatatlan kerékpártartó, a koszos játszótér sem zavar még annyira senkit, hogy nekiálljon, de ezekkel az állványkákkal távol tartják a helyi harmónia legfőbb ellenségét, a fedél nélkül élő embert.”

 

Közelebb merészkedünk. Nézegetjük a fémrudakat. Vajon mire valók? Korlátnak nem korlát. Támasznak nem támasz. Kerítésnek nem kerítés. Mi lehet ez? Valami titokzatos kortárs művészeti installáció Aj Vej-vej nyomán? Rejtett üzenet a másvilágba? Trükkös dimenziókapu? 

 

 

Tudod, hát a csövesek miatt rakták ide, ad felvilágosítást a rudakon egyensúlyozó kissrác. Most az egész teret ellepték, mert ki lettek innen rakva, mondja, mire az egyik haverja kijavítja: nem csövik azok te, hanem hajléktalanok. A varázsszóra fel is állt egy otthontalan a legközelebbi padról, hogy közölje: reméli, látom, hogy rendesen kicsesztek velük, tizenöt munkást rendeltek ki a helyszínre, hogy beverjék a megálló kövébe a korlátokat. Semmi értelme, ugyanúgy itt vagyunk, mint eddig, csak széjjelebb szóródva, és ha esik, fedél nélkül, meséli. „De fotózzon is le minket, rakja ki az internetre, hogy itt ülünk, nem maguk az elsők ma, tévé is volt, meg az a farkas kutyás párt!” 

 

 

Napi ötször felmostunk, tájékoztat a múltról az érezhetően még mindig dühös úr. Mégis hova menjünk, ha már itt se maradhatunk, kérdezi. Padon ülő társa persze tudja rá a választ. „Hova, hova, hát a picsába!” Érdeklődünk, szerintük mire valók a fémrudak az elsődleges, hajléktalanriasztó funkción túl. „Ezek? Semmire? Hát rendesen le sincsenek rögzítve, maga simán kiragadja őket. Félmunka ez.”

 

Ami világosan látszik: a fémrudak azért lettek ennyire alacsonyan elhelyezve, hogy ne lehessen kényelmesen befeküdni alájuk. Ahogy arra is gondosan ügyeltek az installáció tervezői, hogy fekve csak a fémrudakkal párhuzamosan lehessen elférni – annyira szűkösen, hogy még egy köztéri padon is több a hely, mint ott a padlón, nem beszélve a nincstelenek rengeteg cuccáról.

 

A hajléktalanellenes indíttatást a 24.hu-nak végül a BKV ismerte el. „A jelzett korlátokat Társaságunk telepítette. Az elmúlt időszakban utaspanaszok érkeztek a jelzett helyszín elfogadhatatlan higiéniai állapotával kapcsolatban. A korlátok telepítését ezek az utaspanaszok, valamint az állandósult higiéniai körülmények felszámolása indokolták.”

 

Valamire márpedig csak jók kell legyenek a fémrudak, ha már odarakták őket. A bringatároló kézenfekvő ötlet. Az Azonnali-sárga Csepelt rögtön nekitámasztottuk a magasabbik korláttípusnak.

 

 

A kerékpár bár magától nem dől el, kisebb lökésre már megadja magát: a megoldás tökéletlenségét látva világos, hogy Istennek semmi köze a Rákóczi téri fémrudakhoz, gyarló, hibázó halandó művével állunk szemben. 

 

 

A kisebbik korlátra rázárva a bringát még hülyébben néz ki az installáció, bár tény, hogy a bicikli jobban látszik. Ki tudja, egyszer még kultikus bringapromófotós helyszín is lehet a Rákóczi térből!

 

A bringát a betontetőhöz legközelebb eső korláthoz is nekitámasztottuk. Itt derül ki világosan, hogy a kerékpártároló ötlete hamvába holt: a tető és a padló által bezárt hegyesszögbe nem fér bele rendesen a kerék, így deciméternyi korláthely marad alatta üresen, kihasználatlanul. Az első kerék ennek köszönhetően rálóg az előtte lévő fémrúdra, így az 1 tároló = 1 kerékpár modell is azonnal borul.

 

 

Arról nem beszélve, hogy a rudak közötti tér annyira szűk, hogy ha a korlátok legalább feléhez rögzítettek már bringát, onnantól kezdve nemhogy új járgányt nem lehet bent elhelyezni, még egy tetőhöz vagy üvegfalhoz közelit is lehetetlen kivenni, annyira telítődik a placc.

 

 

Ez a veszély persze egyelőre nem fenyeget.

 

 

De akkor mégis mire valók ezek a fémrudak? A Rákóczi téren játszó gyerekeket nem kellett félteni, fél perces tanakodást követően azonnal rájöttek a tereptárgyak valódi funkciójára. Mutatjuk!

 

 

Hát persze, hogy a mozgás.

 

A hajléktalanok ezt a szót már felszólító mód nélkül is értik.

 

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás