Bakó Bea
2017. augusztus 10. csütörtök, 10:47
Érthetetlen a Momentum kommunikációja az LMP-s Ungár Péter Nyitás fesztiválon történő viselkedése ügyében. Hetekig hallgatnak, majd miután az Azonnalin maga a főszereplő kirobbantotta a sztorit, szivárogtatáson és szűkszavú közleményeken kívül nem állnak szóba a sajtóval. Még egy megbeszélt interjút is lemondanak arra hivatkozva: ők már mindent elmondtak. Az Azonnali felsorolja, mi mindent nem.

 

„Sok ballibsi, álértelmiségi pöcs, akik szerint az erkölcsi alapvetések csak mindenki másra vonatkoznak, az ő baráti körükre nem. „Rock and roll”, „hősöm” (mondja az LMP-s kézben lévő Reflektor meg Szomszédok forever), mi? Megnézném, mennyire lenne rock and roll, ha a te lányodra vagy fiadra mászna rá valaki az akarata ellenére. A haveroknak (meg a pártnak) ilyenkor minimum kussolni kéne, nem még bevédeni azzal, hogy ők is szoktak bulikázni.”

 

Mit gondolnak, ki írta ezt? Nem, nem Bayer Zsolt legújabb cikkét idéztük a liberális hanyatlásról. Ezt Soproni Tamás, a Momentum alelnöke írta ki nyilvános posztban a Facebookra Ungár Péter LMP-s elnökségi tag Nyitás fesztiválos botránya kapcsán.

 

A Nyitás-gate

 

Amint azt szerdán az Azonnali elsőként megírta: Ungárt kidobták a biztonsági őrök a Momentum júliusi bodajki fesztiváljáról. Az LMP-s politikus azt mondta nekünk: nem érti, miért dobták ki, volt már sokkal részegebb is az Azonnali buliján, az mégis jól végződött. Az okokat is firtattuk, mire Ungár úgy válaszolt: arra emlékszik, hogy inzultusba keveredett a biztonsági őrökkel.

 

Érdeklődésünkre Hajnal Miklós, a Momentum szóvivője röviden annyit közölt: Ungár „minősíthetetlenül viselkedett”, ezért kellett távoznia.

 

Hogy ez pontosan mit jelent, nem árulták el nekünk a momentumosok, egyikük informálisan csak annyit tett hozzá, hogy „hosszú az okok listája”.

 

Később a Magyar Nemzet és a 444 is arról írt: Ungár háromszor is hívatlanul bemászott az egyik fesztiválozó sátrába, ahonnan egyébként simán kiküldték mindháromszor, valamint „zaklatott” egy lányt. Ez utóbbi a sajtóértesülések szerint abban nyilvánult meg, hogy átkarolta a lányt és azt bizonygatta neki, hogy mennyire jó az ágyban. Ezután a lány elküldte annak rendje és módja szerint.

 

Erre a sztorira utalt tehát Soproni Tamás Momentum-alelnök a fent idézett posztjában – amelyben egyébként nem csak a választékos, Bayer Zsoltot vagy Deutsch Tamást idéző stílus a feltűnő, hanem az is, hogy Soproni az alapvető adatvédelmi és etikai normákat áthágva nyilvánosan közzétett egy screenshotot egy politikai elemző saját ismerőseinek szánt bejegyzéséről.

 

Nem igazán büntetőjogi kategória

 

Ahogy az ilyenkor lenni szokott,

 

az ügyet kommentáló közönség egyből kettévált az agresszív, maszkulin erőszakot, „szexuális zaklatást” és „súlyos bűncselekményt” kiáltókra és az általuk „mentegetőknek, áldozathibáztatóknak” nevezettekre,

 

akik azzal érveltek: előfordul ilyesmi egy fesztiválon, és hát a politikus is ember, berúghat egyszer-egyszer.

 

A „súlyos bűncselekménnyel” kapcsolatban röviden érdemes leszögezni: nincs olyan bűncselekmény a Büntető törvénykönyvben, hogy „szexuális zaklatás”. Szexuális erőszak van, és simán zaklatás. Az előbbi vádja egyáltalán fel sem merült, hiszen sem kényszer vagy fenyegetés nem volt, és szexuális aktusnak még a kísérlete sem történt. A zaklatás pedig azt jelenti, hogy az elkövető rendszeresen vagy tartósan háborgat valakit (mondjuk hívogatja telefonon, vagy megjelenik a lakásán), ráadásul abból a célból, hogy megfélemlítse, vagy beavatkozzon a magánéletébe. Aligha lehet a részeg Ungár Péterről ilyen célzatosságot feltételezni, és az egy éjszaka alatti három sátorba mászás sem meríti ki a rendszeresség vagy a tartósság fogalmát.

 

Ha már valakik „büntetőjogi kategóriáról” beszélnek, akkor a sajtóban megjelent történetre leginkább a rendbontás illik rá a biztonsági őrökkel való összetűzés kapcsán, vagy netán esetleg a garázdaság. Mindenesetre érdemes óvatosan bánni a büntetőjogi kategóriákkal: a büntetőjog egyik alapelve, hogy „ultima ratio” eszköz, vagyis csak akkor szabad hozzányúlni, ha más, enyhébb jogi eszközzel nem lehet rendezni a helyzetet.

 

Ha a bunkó nyomulás, amivel a részeg Ungár megpróbálta „lenyűgözni” a lányt, tényleg bűncselekmény lenne, akkor bármelyik random budapesti szórakozóhelyen egy éjszaka alatt legalább egy tucat embert elvihetnének a rendőrök. Valószínűleg senki nem akar ilyen hangulatban bulizni, az érintett lányok pedig el tudják küldeni melegebb éghajlatra a kelleténél gátlástalanabb, kéretlen részeg udvarlókat. A nagy részük ezt tudomásul is szokta venni – mint ahogy Ungár is így tett az adott esetben –, aki pedig mégis köti az ebet a karóhoz és erőszakossá válik, arra tényleg van „büntetőjogi kategória”.

 

Amit Ungár csinált, az viszont nem az. Az csupán

 

egy rosszul sikerült részeg nyomulás, amit még kínosabbá tesz, hogy egy parlamenti párt vezető tisztségviselője követte el.

 

Nyilván egy párt elnökségi tagja nem szabadna, hogy ilyesmit megengedjen magának, főleg nem egy másik párt politikai rendezvényén. A könnyelmű hülyeség azonban szerencsére még nem büntetendő: legalábbis hatóságilag. Majd megbüntetik érte a választók, ha büntetésre érdemesnek ítélik a dolgot. Ungár Péter egyébként azóta a Facebookon bocsánatot kért, és bejelentette, hogy etikai vizsgálatot kezdeményez maga ellen az LMP-ben. Ez valóban sokkal megfelelőbb rendezési eszköznek tűnik, mint a büntetőjog.

 

A momentumosok interjút ígértek, aztán lemondták, „mert már mindent elmondtak”

 

Ha egyébként az érintett lány vagy a szervezők olyan súlyosnak ítélték meg az ügyet, akkor felmerül egy csomó kérdés: például, hogy miért nem álltak rögtön elő a történettel, és miért nem tettek a rendőrségen feljelentést (egyelőre legalábbis nincs arról hír, hogy tettek volna). Meg is kerestük ezért a „Momentum Deutsch Tamása” eposzi jelzőre jó esélyekkel pályázó Soproni Tamás alelnököt, hogy adjon interjút az ügyben. Szerdán kora este meg is beszéltünk telefonon egy időpontot csütörtök délelőttre egy budapesti kávézóba.

 

Pár órával később aztán kaptunk egy üzenetet Papp Gergőtől, a Momentum kommunikációs igazgatójától:

 

„Tomival beszéltünk, meg a többiekkel is, és nem szeretnénk többet nyilatkozni az egész fesztiválos-Ungáros témában semmilyen médiumnak, mindent elmondtunk már. Így a holnapi interjút sem vállaljuk. Köszi a megértést!”

 

Sajnos nincs mit megköszönni, mert az ügyet egyszerűen nem tudjuk megérteni.

 

Mégis mi „mindent” mondtak el a témában? Egyrészt Hajnal Miklós szűkszavúan közölte, miszerint Ungárnak azért kellett távoznia, mert „minősíthetetlenül viselkedett”. Másrészt a Magyar Nemzetnek kiszivárogtatták az Ungár Péternek írt levelüket, amelyben közölték vele, hogy „meg nem engedhető módon kommunikált” a fesztivál vendégeivel, „zaklatta őket”, és „belépett mások privát helységeibe”, amivel megsértette a fesztivál házirendjét, mindezek miatt pedig nem vehet részt a továbbiakban a Momentum rendezvényein.

 

És hogy mi mindent nem mondtak el?

 

Azt, hogy ha ilyen súlyos volt Ungár viselkedése, miért nem álltak rögtön a fesztivál után a nyilvánosság elé a történettel, és miért nem tettek feljelentést? Egyáltalán,

 

miért ők nyilvánulnak meg az ügyben, és miért nem a két fesztiválozó, akiket Ungár „zaklatott”?

 

Azt, hogy miért három hét múlva, a sajtónak való szivárogtatás útján jöttek ezzel elő? Csak nem azért, hogy a sorozatban – nem túl meggyőző „személyes okokból” – lemondó elnökségi tagok ügyéről és a párt állítólagos belső viszályairól eltereljék a figyelmet? Vagy épp arról, hogy időközben kiderült: a magát a régi politikai elit meghaladásaként reklámozó Momentum egyik fő adományozója az a Raskó György, aki a kilencvenes években nagyokat kaszált földprivatizációs államtitkárként? Vagy netán arról a bosszú lehetőségét is felvető szálról, hogy hatalmas bukta volt anyagilag a Nyitás Fesztivál, a témát pedig lelkesen kapargatta az LMP-közeli Reflektor blog, amit amúgy pont Ungár Péter alapított?

 

Soproni Tamástól személyesen külön megkérdeztük volna, hogy a kiafaszozás és a ballib pöcsözés az új, oldalakat meghaladó politikai kultúra jele-e, vagy ezt a válságmegoldás módszerének tekinti-e? Arra is kíváncsiak lettünk volna, hogy ő rúgott-e már be fesztiválon, és próbált-e már ittasan lányokat felszedni. Végül pedig kértünk volna tőle egy toplistát a ballibekről és a legnagyobb pöcsökről.

 

Kinek jött jól ez az egész?

 

Tehát: a momentumosok kiszivárogtattak egy háromhetes sztorit a fesztiváljukról, amiről hivatalosan a sajtóban csak szűkszavú közleményekben kommunikáltak, és amikor bővebb felvilágosítást kér valaki, akkor azzal rázzák le, hogy már „mindent elmondtak”.

 

Természetesen nem mondtak el mindent, sőt, valójában semmit, de azért sejtetnek csúnya, egyelőre bizonyítatlan dolgokat, ami alapján aztán látványosan megsértődnek és kitiltják az LMP egyik prominensét az összes jövőbeli rendezvényükről.

 

Nem lennénk meglepődve, ha ez az egész annak a megindokolását készítené elő, hogy miért nem lép be majd a Momentum az ellenzéki oldalon egyelőre csak vágyálmok szintjén alakuló új pólusba. Mivel a „mert csak”, meg az „egyedül fogunk kormányt váltani, hiába állunk négy százalékon” típusú érvelést azért nehezen fogják bekajálni a választók. Most majd viszont lehet arra fogni a dolgot, hogy „nem működünk együtt olyan formációkkal, akik az ordenáré módon fesztiválozó Ungár Pétert és az LMP-t is magukba foglalják”.

 

Ha ezt a „vagy mi, vagy ők” zsarolós játékot bejátssza a Momentum az új pólusnak, azzal egészen biztosan nem haladják meg az általuk gyakran kárhoztatott „régi” politikai kultúrát, épp ellenkezőleg: ugyan új, de még rosszabb hagyományt teremtenek; a hisztipolitizálásét.

 

Kérdéseinket interjú hiányában e-mailben küldtük el a Momentumnak. Amint lesz válasz, természetesen jelentkezünk.
 

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás