Szerző: Bukovics Martin
2017. augusztus 5. szombat, 09:47
Ha az AfD 15 százalékot elér az őszi választáson, a legtöbb probléma gyorsan megoldódik majd, ígéri a német bevándorlásellenes párt. 99 centért árulják a pártprogramot, egyes tartományi szervezetek bojkottálják a pártközpont plakátjait, listavezetőjük pedig a dízelben látta meg a jövőt.

 

Szeptember 24-én döntenek arról a német választók, mely pártok alkossák a következő Merkel-kormányt. A kancellár maradását jelenlegi tudásunk szerint ugyanis semmi nem veszélyezteti szűk két hónappal a választás előtt. Martin Schulz, Merkel Brüsszelből importált szociáldemokrata ellenfele téli felfutását követően lejtmenetbe kapcsolt, és leginkább a népszerűtlenségi rekordokra hajt. A szociáldemokraták potenciális partnerei, a Zöldek meg a baloldali populista Linkspartei sincsenek olyan formában, hogy elengedő számú szavazót hozzanak egy Merkelt váltó baloldali koalícióba. A bevándorlásellenes jelzővel illetett jobboldali populista

 

AfD iránt fűzött remény vagy éppen a tőlük való félelem is eloszlott: a párt a felmérések szerint lassan, de biztosan stabilan beáll 10 százalék alá.

 

Főhősnőjük, Frauke Petry háttérbe vonulása és a Björn Höcke körül állandósult belső harcok helyett nagyon próbálnak visszatalálni a sajtóban kedvenc témájukhoz, a migrációhoz, amely korábban jelentősen megdobta támogatottságukat. Elég nehezen megy nekik: még a merkeli menekültpolitikával kifejezetten kritikus Frankfurter Allgemeine Zeitung is inkább azzal szórakoztatja olvasóit, hogy 99 centet kellene leszurkolni az AfD választási programjának e-book verziójáért.

 

De csak kellene, mert a fájl az Amazon tájékoztatása szerint minőségbeli problémák miatt jelen cikk írásának időpontjában átmenetileg nem elérhető. Az AfD a német sajtóban megerősítette, hogy ők töltötték fel a fájlt, indoklásuk szerint azért tették fel honlapjuk mellett (ahonnan ingyenesen letölthető a 76 oldalas dokumentum) az Amazonra is a cuccot, hogy szimpatizánsaik a tagdíjak, pártrendezvényeken adott és tetszőleges időpontban elutalható adományok mellett az e-book verzió megvásárlásával is támogatni tudják a pártot.

 

 

A német internetezők időben felfedezték maguknak a trollkodási lehetőséget, és élve az Amazon által felkínált recenziós lehetőséggel, rögtön értékelték is a terméket. Volt, aki azzal poénkodott, hogy valami gond van a fájllal, mert a Kindle órája áttekerődött az 1933-as évre, Thomas Mann és Erich Kästner művei pedig hirtelen törlődtek a készülékről. Akadt, aki megjegyezte, hogy csupán egy ócska másolatról van szó: 

 

„A Mein Kampfot, az eredetit jelentősen szórakoztatóbbnak tartottam.”

 

Voltak csalódott hangok is: az egyik értékelőnek az nem tetszett, hogy a migrációellenes párt arab számokat használ, azt viszont értékelte, hogy a német ábécé minden egyes betűjét szerepeltették benne.

 

Humora azért az AfD-nek is van, majdnem olyan jó, mint az alapítás idejében,

 

amikor még a pártból annak széljobbra fordulásakor kiváló Bernd Lucke vezette az alakulatot. Akkori választási kampányokban előfordult, hogy nyuszis színezőket helyeztek ki az utcára olyan felirattal, miszerint arra kérik a kedves baloldali aktivistákat, AfD-plakátok összefirkálása helyett inkább ezeken éljék ki kreatív energiáikat. Valamint rendszeresen beszóltak valamit a Zöldeknek vagy éppen a párt szimpatizánsainak: a Die Tageszeitung nevű, hirdetéseket csak ritkán közlő napilapba például feladtak egy olyan reklámot, ami a lap bal szélén jelent meg azzal a szöveggel, hogy »Mindig betesznek minket valamilyen oldalra. Ezen még nem voltunk.«

 

A párt 2017-re is őrzött azért némi humort, igaz, ebben is jócskán eltolódott jobbra: a német Zöldeket most éppen azzal ütik, hogy az ilyen-olyan NGO-k által üzemeltetett, az észak-afrikai migránsokat az embercsempészek csónakjairól – az olasz ügyészség szerint ráadásul előre leegyeztetett módon – megmentő, majd Európába szállító hajók esetében miért nem szorgalmazzák a dízeltilalmat. Az AfD ezért szeretné, ha a Zöldek következetesen azt szeretnék, hogy szélenergia hajtsa ezen hajókat is.

 

Maga az AfD hatalmas barátja amúgy a dízelnek: listavezetőjük, Alice Weidel hosszú bejegyzésekben élteti a technológiát, a dízelmotort a német autóipar szimbólumának tartja, ami ellen most szerinte egy brüsszeli és berlini lobbisták által vezetett boszorkányüldözés zajlik, azzal a céllal, hogy meggyengítse a német gazdaság exporterejét. Az Egyesült Államokat valamiért nem említette a magát Trump megválasztása óta viccesen egyetlen németországi transzatlanti erőként definiáló párt, holott a legnagyobb veszteségek ott érték a Volkswagent és a BMW-t, gondoljunk csak az emissziós botrányra. 

 

De mit is akar most pontosan az AfD? Alice Weidel remek Facebook-posztban mutatta meg: nem csak károskibocsátás-párti szakpolitikát tud tolni, üzeneteit Fidesz-kompatibilisen is meg képes fogalmazni, amit aztán a mérnökök országában nélkülözhetetlen matematikai alapokkal vegyít: 

 

„Mi a menekültválság megoldásának képlete? Ilyen egyszerű: AfD > 15%.”

 

De nem csak a menekültválság, egész Németország legtöbb baja hihetetlen tempóval oldódna meg, ha az AfD 15 százalékot vagy többet kapna a szeptember végi választáson, ígéri. Ebben az a legjobb, hogy a képlet univerzális. Gazdasági válság? 15 százalék AfD, és megoldódik. Ehhez persze többek között az is kellene, hogy párton belül képesek legyenek megegyezni mondjuk abban, milyen plakátokkal mennek neki a következő heteknek: a bajor AfD-nek ugyanis nem tetszettek a pártközpont által készített vicces-bulváros darabok, inkább szigorúbb, a párt eddigi arculatához jobban illeszkedő, követelőző szlogenekkel és letisztult képi világgal kampányolnak. 

 

 

Új németek? Megoldjuk magunk, üzeni a pártközpont. Burka? Inkább a burgundi, utal a muszlimok alkoholtilalmára egy másik darab, amelyen német borkirálynők isznak vélhetően pinot blanc-t, német nevén Weißburgundert. A harmadik darab pedig a sertéshúsfogyasztás tilalmát pécézi ki, arról tájékoztatja ugyanis a német választópolgárokat, hogy az iszlám nem egyeztethető össze a német gasztronómiával. A pártközpont célja az volt ezekkel a plakátokkal, hogy némi humorban oldja fel a párt leharcolt, humortalan, fanyalgó imidzsét. Nem jött át mindenkinek: a párt belső oldalain a hívek most már választhatnak, hogy a bajorok vagy a központ verziójával kívánnak kampányolni. Sajtóforrások szerint még a listavezető Alice Weidel sem híve a Merj, Németország! szlogennel ellátott vicceskedéseknek.

 

Kíváncsi leszek, végül ki lesz majd a hibás, ha nem lesz meg a 15 százalék. A német humor nagy rajongójaként őszintén remélem, párton kívül találják meg a felelőst!

 

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás