Bakó Bea
2017. július 31. hétfő, 15:40
A székelyek azt szeretnék, ha Magyarországon bejegyzett nemzeti kisebbség lennének. Nem vicc, sőt: valószínűleg ügyes ellenzéki kampányfogás. Ha jól sikerül, még az is lehet, hogy a székelyek nem a Fideszre, hanem a saját listájukra szavaznak 2018-ban.

 

Úgy tűnik, a székelyek annyira megszokták Romániában a kisebbségi létet, hogy már Magyarországon is erre áhítoznak. A napokban adott hírt az Index arról a furcsa kezdeményezésről, amely mögött egy Amerikában élő székely, András Mihály áll: pontosabban szervezete, a „Székely Világszövetség”. Azt szeretnék, hogy legyen Magyarországon elismert nemzeti kisebbség a székely, erről szóló kezdeményezésüket pedig már hitelesítette is a Nemzeti Választási Bizottság.

 

Első ránézésre nem egyértelmű, hogy mi köze van az NVB-nek a székelyekhez, így érdemes rögtön az elején egy rövid kitérőt tenni. Régebben létezett a népi kezdeményezés intézménye, aminek az volt a lényege, hogy a népszavazáshoz szükségesnél jóval kevesebb aláírás összegyűjtésével kötelezni lehetett a parlamentet, hogy napirendre vegyen egy témát. Ennyire, nem többre, így aztán a legtöbbször udvariasan megtárgyalták és elutasították a kezdeményezéseket: a jogintézménynek így a demokratikus közérzetjavításon kívül nem igazán volt tényleges funkciója, Orbánék el is törölték az Alaptörvénnyel és az új népszavazási törvénnyel.

 

A magyarokkal szemben is szakadárkodnak a székelyek?

 

A népi kezdeményezés nyomai viszont fennmaradtak egy sajátos eljárásban: ez pedig a Magyarországon élő kisebbségek nemzeti kisebbségként való elismerése. A nemzetiségi érdekképviselet intézményes formáihoz (nemzetiségi önkormányzatok, iskolák, más intézmények működtetése) az kell, hogy az adott kisebbséget az országgyűlés elismerje. Jelenleg tizenhárom ilyen elismert nemzetiség van, de a lista tovább bővíthető. Ehhez az NVB-nél kell kezdeményezést benyújtani, majd összegyűjteni ezer aláírást. Ezután a parlament szavaz a nemzetiség elismeréséről, de előbb még ki kell kérnie az MTA véleményét is. A székelyek ügye tehát most ott tart, hogy

 

az NVB azt mondta: rendben van a dolog, jöhet az aláírásgyűjtés, aztán ha az megvan, döntsön a parlament!

 

Csakhogy a dolog egyáltalán nincs rendben, és erre az NVB is könnyen rájöhetett volna, ha nem csak az eljárásjogi részeit lett volna hajlandó elolvasni a nemzetiségi törvénynek. Az ugyanis rögtön az első szakaszában kimondja, hogy a nemzetiségek Magyarország területén legalább egy évszázada honos népcsoportok, amelyek az állam lakosságához képest számszerű kisebbségben vannak, és a többségtől saját nyelvük, kultúrájuk különbözteti meg őket. Nemzeti kisebbséghez tartozó ezen kívül csak az lehet, aki magyar állampolgár. Nyilvánvalóan a jogalkotó itt az évszázadok óta itt élő német, cigány, szlovák, horvát és további kisebbségekre gondolt.

 

A helyzet viszont az, hogy a székelyek, még ha az egyszerűsített honosításnak köszönhetően sokan magyar állampolgárok is lettek az utóbbi években, de – a székely extra szókinccsel és kiejtéssel együtt is – magyarul beszélnek. Továbbá Székelyföld – bár sokan ezt a mai napig nehezen tudják megemészteni – sajnos nem Magyarország területén van.

 

Az, hogy száz éve Székelyföld még épp Magyarország területén volt, még nem teszi a székelyeket száz éve Magyarországon honos népcsoporttá. 

 

Mindezt talán az MTA szakvéleményének kikérése nélkül is bátran kijelenthetjük.

 

Ha nem lehet a jogászokra mutogatni, fel kell vállalni a politikai döntést

 

Az NVB viszont nem hagyja zavartatni magát sem a köztudomású tények, sem a nemzetiségi törvény definíciói által. A vicces az egészben az, hogy szigorúan nézve egyébként az NVB a jogszabályoknak megfelelően járt el, mert azok csak az eljárási jellegű kérdések vizsgálatát utalják a hatáskörébe ilyenkor: van-e választójoga a kezdeményezőnek, megvan-e az elegendő támogató aláírás és hasonlók. Az ezer aláírást egyébként olyanok közül kell összegyűjteni, akik az önkormányzati és polgármesterválasztásokon választójoggal rendelkeznek: magyarán van magyarországi lakcímük.

 

Ez valószínűleg nem fog leküzdhetetlen akadályt görgetni a székely kezdeményezés elé, mert egyrészt simán lehet találni ezer Magyarországon lakó székelyt, másrészt meg a kezdeményezést elvileg én is aláírhatom, még ha nem is vagyok székely, de szeretném, hogy elismerjék őket nemzeti kisebbségként. Senki nem fogja ugyanis utóbb megvizsgálni – nem is vizsgálhatnák – hogy a kezdeményezők közül utóbb hányan vallják majd magukat a hivatalosan bejegyzett székely nemzeti kisebbség tagjának.

 

Az NVB tehát örömmel elvégezte a félmunkát, így a kényes kérdés eldöntése a parlamentre marad.

 

Ami még viccesebb, mert a Fidesz-többségnek ebből kihátrálnia politikailag igen kellemetlen lesz; sokkal egyszerűbb lett volna a számukra, ha jogi érvek alapján elkaszálja a dolgot az NVB. De hát nyári szünet van, mindenki nyaral, és észrevétlenül átsiklott a dolog: így bizony a Fidesz-többségnek kell majd magyarázkodni így is-úgy is. Ha ugyanis a képviselők elfogadják a székelyek nemzeti kisebbségként való bejegyzését, azzal nyilvánvalóan jogellenesen cselekednek. Persze elvileg akár módosíthatnák is a nemzetiségi törvényt, kivéve ebből a „száz éve Magyarországon honos”-kitételt.

 

De ez nem csak, hogy messzi következményekhez vezetne további népcsoportok esetén; de a konkrét esetben a székelyek és a magyarok külön népcsoportként kezelése – amint arra a Krónika szerzője, Balogh Levente rámutatott – a romániai magyar kisebbség érdekérvényesítő képességét is jelentősen csökkentené. Persze valószínűtlen, hogy ebbe belegondolnának a választók tömegei:

 

a többség számára inkább úgy jönne le a dolog, hogy a fideszes parlamenti többség elárulta a székelyeket,

 

akik a fideszes tábor jelentős részének szemében az igaz magyarság megtestesítői. (Többek között ezért is önellentmondás, hogy miért lennének akkor külön kisebbség.)

 

A Jobbik végre magyarkodhatna a Fidesszel szemben

 

Ha a parlament – egyébként helyesen – elutasítja a székely kisebbség bejegyzését, akkor a Fidesz azt a képet mutatja magáról a kampányban, hogy mégsem olyan fontosak neki a határon túli magyarok. Ez pedig tökéletes muníciót szolgáltatna a Jobbiknak, amely már hónapok óta képtelen egy rendes jobboldali párt képét mutatni, hiszen érthető módon nem akar beleállni a Fidesz által gerjesztett sorosozásba és migránsozásba: így viszont a jobboldali szavazók szemében a „puhány ballib oldallal” kerül lassan egy platformra.

 

A székely kisebbség ügye tehát tökéletes alkalom lenne, hogy a Jobbik végre jobbról üsse a kormányt.

 

Hogy mégis miért lenne jó a székelyeknek, ha Magyarországon bejegyzett kisebbség lennének? Erről maguk a kezdeményezők sem beszélnek, ellenkezőleg: maguk is elismerik, hogy pusztán a magyar belpolitikai helyzetet akarják egy kicsit felkavarni. András Mihály keresetlen egyszerűséggel úgy nyilatkozott az Indexnek: „A székely furfanggal a választások előtt meg akarjuk nézni, ki támogatja a székelyeket igazán. Szeretjük az egyenes beszédet: mondják meg, ki van velünk és ki nincs!”

 

Egy ilyenfajta színvallásra kényszerülés tehát a kampányban leginkább a Jobbik malmára hajthatja a vizet, ha végül politikai síkon, vagyis a parlamentben dől el a székely kisebbség ügye. Ennek elkerülésére még egy esély van: ha valaki megtámadja az NVB határozatát a Kúria előtt, és a Kúria elkaszálja a kezdeményezést.

 

Szavazatokat veszíthet a Fidesz, ha a székelyek inkább a saját nemzetiségi listájukra szavaznak

 

A székely furfang egyébként nem csak a kampánytémák terén mutatkozik meg a kezdeményezésben, de ha végül átmegy, és bejegyzik a székely nemzetiséget, akkor magára a választásra is hatása lehet. Orbánék ugyanis bevezették a nemzetiségi listát: aki regisztrált nemzeti kisebbséghez tartozik, választhatja azt az opciót, hogy második, pártlistára adott szavazata helyett inkább a nemzetiségi listára szavaz. (Hagyjuk azt most, hogy ez nem is valódi választás a szó igazi értelmében, mert míg a pártlisták között szabadon választhat az ember, nemzetiségi listánál csak a saját nemzetiségének egyetlen listájára szavazhat.)

 

Ha elég sokan döntenek így, akkor akár szavazati joggal rendelkező nemzetiségi képviselőt is küldhetnek a parlamentbe – eddig ilyenre nem volt példa, hanem csak a szavazati joggal nem rendelkező nemzetiségi szószólóra futotta. A nemzetiségi lista leginkább csak arra volt jó, hogy néhány nemzetiségi szavazót eltántorítson a pártlistára való szavazástól, és így kárba vesszen a fél szavazata (a nemzetiségi listás szavazás az egyéni választókerületi jelöltekre leadott voksot ugyanis nem érinti).

 

A székelyek esetében azért lenne ez a dolog különösen érdekes, mert nekik – amennyiben éltek az egyszerűsített honosítással, és magyar állampolgárok – eleve csak „fél” szavazatuk van: ha nem Magyarországon laknak, akkor nem szavazhatnak egyéni választókerületi jelöltekre, csak pártlistára. Az eredményt ismerjük, a legutóbbi választáson a határon túli, köztük erdélyi magyar szavazók túlnyomó többsége a Fideszre szavazott, ezzel nagyjából egy plusz parlamenti mandátumot adományozva a kormánypártnak. Ha viszont a székelyeket elismerik nemzeti kisebbségnek, akkor lesz székely kisebbségi lista.

 

Akinek pedig érdeke, hogy a székelyek a pártlistán ne a Fideszre szavazzanak, annak egyszerűen csak meg kell győznie a székelyeket, hogy jobb nekik, ha a székely listára szavaznak, mert az képviseli igazán az érdekeiket.

 

Ami persze óriási kamu, mert a nemzetiségi mandátumhoz szinte biztosan nem lesz majd elég a voksok száma, egy minimális jogkörökkel rendelkező szószólóval a budapesti parlamentben meg nem sokra mennek a székelyek. De legalább annyi szavazat se a Fidesz listájára megy. Hogy tényleg székely-e ez a furfang, vagy inkább valamelyik ellenzéki párt találta ki, arra nagyon kíváncsi lennék. Egyelőre hátradőlök és hűtöm a Csíki Sört a székely kisebbségi komédia következő felvonásához.

 

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás