Műanyag politikusok, poliészter pártok: így ismerjük fel a politikai semmitmondást!

„Szeretnénk végre a 21. századba vezetni Magyarországot
és olyan országot építeni, melyet nem ideológiai harcok osztanak meg,
hanem közös célok tartanak össze.”

A Momentum Mozgalom önmeghatározása, 2017

+++

Az MSZP-ben dúló egyre hevesebb belharcok és Németh Szilárd dadaista előadóművész performanszai hajlamossá tehetnek minket arra, hogy megfeledkezzünk a magyar közéletet jellemző olyan sajátos jelenségekről, amelyek egyébként is kevésbé kerülnek felszínre a magyar sajtóban. Ilyen a tökélyre fejlesztett egyrészt-másrészt, a politikai nihilizmus, avagy semmit-és-mindent-mondás.

Az újfajta semmitmondásnak a régihez képest veszélyes tulajdonsága, hogy a gyanútlan újságolvasó első látásra azt hiheti, a politikus valójában mondott valamit. Az alábbiakban olyan frázisokat, szólamokat, szimbólumokat szedtünk össze, amiket a magyar politikai pártok egyre szívesebben és egyre nagyobb beleéléssel használnak, de a felszín alatt a jelentésük üres.

A Jövő

Lásd még: 2017, 21. század, technológiai fejlődés, Y-generáció. A cikk eleji idézet a Momentum Mozgalom rövid önmeghatározásából leghangsúlyosabban kiemelt mondat. A Fidesz olykor avítt, naftalinszagú kommunikációjának fényében elsőre úgy tűnhet, hogy ezek a szólamok egy új, modern politikai kommunikációt ígérnek. A hangsúly a kommunikáció szón van. Amiről nincs szó: hogyan képzeljük el azt a bizonyos 21. századot, hogyan tervezzük megoldani az újonnan felmerülő politikai konfliktusokat, illetve milyen konfliktusokat kell felvállalni ezzel kapcsolatban.

Hogy mit gondol egy párt a dzsentrifikáció kérdéséről, vagy az automatizáció hatásáról a munkaerőpiacokra? Hisz-e a piac teljes szabadságában, megoldásnak találja-e a pozitív diszkriminációt a kisebbségek felzárkóztatására? A környezetünk megóvására költene több pénzt, vagy a lecsúszott társadalmi rétegek felzárkóztatására? A szlogenekből nem derül ki, de sokszor a programból sem nagyon.

Szintén gyanús, ha egy politikai formáció különféle gyorsfagyasztott panelek puffogtatásával törekszik az Y-generáció megszólítására. Okostelefon! Internet! Kell az insta, az ask, egy jó Wordpress-template a honlapra, két Pantone színnel nyakon önteni az egészet és majd úgy áll sorban a sok tizen- meg huszonéves kis úttörő a fülkékhez, mintha ingyen osztanák a Yeezy Boostot a szavazólaphoz. Ez a módszer természetesen nem kevésbé taszító, mint Szanyi Tibor emlékezetes „Lájkold az MSZP-t” kampánya, ahol sikerült a Facebooktól lopott lájkjelet két kattintásnyi festékvödörrel vörösre festeni Paintben.

Ebben a műfajban a Momentum nyeretlen kezdő az utcákon nemrég anti-anti-Soros plakátokkal megjelenő Demokrata Párthoz képest. Több jel arra mutat, hogy ezt a pártot valakik azért hozták létre, hogy a Momentum vitorlájából minden lehetséges módon és mindenáron kifogják a szelet. Most szólok: akár a Századvég pincéjében született a párt kommunikációs stratégiája az Orbán Viktor Facebookjára kommentelő kamuprofilok mellett, akár nem, ezt rendesen túltolták. A Demokrata Pártnak nem csak a hipszterszakállas, feel-good stockfotókkal teli Wordpress-oldala tökéletes, de a tartalmában sincs hiba. Kósa Sándor elnök három hibátlan videóban magyarázza meg, mit is akarnak a Demokraták kezdeni ezzel az országgal.

Itt vannak például az elnök úr magvas gondolatai az Y-generációról:

Hogy mi kell ahhoz, hogy Magyarország virágozzon és a fiatalok itthon maradjanak?

Se nem jobb, se nem bal: csak simán jó!

Se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar. Harmadik út. Ismerős szlogenek? Utoljára a szebb napokat látott MIÉP és a 2006-os MIÉP-Jobbik pártszövetség próbálta meg eladni magát a magyar pártrendszer páriájaként. Az ideológiamentesség és a politikai közép keresése sem csak a Momentum sajátja a magyar politikatörténetben. 2002-ben Kupa Mihály Centrum Pártja kishíján parlamentbe jutott a középpártiság hangsúlyozásának politikájával.

Azaz semmitmondás. A megkerülése az olyan kérdéseknek, mint az állam szűkös erőforrásainak elosztása. Az ideológiák szerepe pontosan az, hogy a választónak segítséget adjanak a pártok viselkedésének megértéséhez és előrejelzéséhez. Egy választási ciklusban felmerülhetnek olyan politikai kérdések, amelyek a kampányban szóba se kerültek. A választó joggal akarja tudni, pártja milyen elvek alapján foglal majd állást a kérdésben.

Gyakran hangoztatott érv, hogy Magyarországon a közpolitika állapota a legtöbb területen annyira rossz, hogy a hatékonyság javításával és a korrupció megfékezésével egyszerű Pareto-javításokat lehetne elérni. És itt elérkeztünk a következő, egyben utolsó pontunkhoz.

A szakértelem

A szakértelem bolsevista trükk – mondta Csurka István, idézi Schiffer András minden adandó alkalommal, amikor alkalma van a nyilvánossághoz szólni. Ilyen a jó csasztuska: jól idézhető, könnyen felnevet rajta az ember, és még valami féligazságot is tartalmaz. És valóban, van igazság az öreg MIÉP-es szavaiban. Közpolitikai kérdésekben a hivatalnokok, bürokraták elemi szakértelme természetesen elengedhetetlen a jó kormányzáshoz. Egy országot azonban nem lehet robotpilóta üzemmódba állítva üzemeltetni.

Azt, hogy legyen nagyon okos, olcsó és gyors a közlekedés, vagy hogy „rugalmasak és korszerűek legyenek a szolgáltatások minden élethelyzetben”, mindenki akarja. A Fidesztől az MSZP-n át a Jobbikig mindenki. Ha emellé egy politikai erő nem képes világosan kommunikálni azt, hogy hogyan és miért ő lesz az ,aki az áhított állapotokhoz vezető politikai munkát is képes elvégezni, az nem érdemes a választók bizalmára. Az semmit mond és mindent.

A helyzet az, hogy hiába nem mondta soha a Momentum elnökségi tagjának nagymamája, hogy „le goût de scandaliser". Tamás Gáspár Miklósnak igaza van abban,

Ahogy TGM írja, „az MSZP-re szavazni sokkal eredetibb, sokkal polgárpukkasztóbb lesz”. Vagy a DK-ra. Hiszen ha itt az apokalipszis és úgyis minden mindegy, akkor legalább utoljára nevessünk egy jót és jöjjön a Gyurcsány.