Igenis megérte megrendezni a vizes vébét

Véget ért Magyarország eddigi történetének legnagyobb sporteseménye, a 17. FINA Világbajnokság, így most már a teljes képet látva lehet mondani valamit a rendezvényről. Kiss Brigi hat pontban foglalta össze mindazt, ami az elmúlt több mint két hétben eszébe jutottak a vizes vébé kapcsán.

1. Hosszú Katinka nélkül nem lenne aranyunk

Vitán felül áll: a magyar csapat legkiemelkedőbb tagja Hosszú Katinka volt. A háromszoros olimpiai bajnok úszó két arannyal, egy ezüsttel és egy bronzzal zárta a vébét. Csak viszonyításképp: Magyarország összesen kilenc érmet szerzett, ebből négyet Hosszú, és ha ő nem lett volna, egyetlen aranyérme sem lett volna a magyar csapatnak.

Az Iron Lady tehát magyar közönség előtt is megmutatta, hogy miért is kapta becenevét, ami mára már egy komoly branddé is vált, a saját márkás termékeit pedig vitték és viszik a szurkolók, kifejezetten sok „Iron Lady” vagy „Iron” feliratú – egyébként nyolcezer forintot kóstáló – sapkát viselő szurkolóval lehetett találkozni, és még közöttük is kifejezetten sok volt a lány, a nő.

Ahogy a hét több napján kint a Duna Arénában néztem ezeket a szurkolókat, nem tudott nem eszembe jutni az a gondolat, hogy

aki egyrészt ország-világ előtt megmutatta, hogy kemény munkával mennyi mindent el lehet érni (ezt is promózzák folyamatosan, a „Hard work always pays off” Hosszú és márkájának szlogenje), másik oldalról pedig folyamatosan rúgja fel a konvenciókat, plusz olyan konfliktusokat is felvállal, amelyeket eddig nem sokan mertek megtenni. Sőt.

2. A Duna Aréna lenyűgöző

Nagyon drága volt (és hogy ebből mennyi volt az, amit esetleg meg lehetett volna spórolni, talán sosem fog kiderülni), sokan kritizálták a külseje miatt (ami szerintem egyébként közel sem olyan borzasztó, mint ahogy rengetegen leszólták), ugyanakkor a Duna Aréna – amely elsősorban mégis csak egy funkcionális épület, úgyis mint: uszoda – belülről egy fantasztikus létesítmény lett. Lenyűgöző medencék, lenyűgöző atmoszféra, lenyűgöző akusztika.

Amikor pedig ez az óriási tér a vébé alatt megtelt sportolókkal és persze szurkolók ezreivel, arról már tényleg csak nyálas ömlengéseket tudnék írni. Úgyhogy inkább el sem kezdem. Lehet vitatkozni (kell is), hogy miért alakultak így a Duna Aréna építésének költségei, de hogy igenis jó, hogy Magyarországnak lett végre egy ilyen szintű uszodája, azzal személy szerint maximálisan egyet tudok érteni.

3. A szurkolók okozta libabőr

Ugyan vízilabdameccsen nem voltam, de a csapatsportoknál tudjuk, hogy mindig komoly a szurkolás, így az ottani óriási hangulat talán nem volt annyira meglepő, mint ami az úszóversenyek alatt ment. És nem csak délután, az eldöntők és a döntők alatt, hanem már a délelőtti előfutamok során is. Itt visszakanyarodnék kicsit a Duna Aréna akusztikájához, ami nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz, hogy a tízezres nagyságrendű szurkolók hangja akár ennek többszöröseként érződjön, és simán libabőrt okozzon nem csak a sportolóknak, hanem maguknak a szurkolóknak is.

Ez az egész tényleg egy életre szóló élmény lesz azoknak, akik kijutottak valamelyik úszóeseményre. És egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy hasonló nagyon kevés helyen van a világban. Hosszú Katinka is erről beszélt az állami sportcsatornának nyilatkozva az alapján, amit külföldi úszótársai mondtak neki.

4. Őrségváltás készül az úszásban

Nyolc érmet szereztek az úszóink a budapesti világbajnokságon, ebből hatot harminc éves életkorhoz közelítő, illetve már azon túl járó úszók, úgymint Hosszú Katinka, Verrasztó Dávid és Cseh László. Ugyanakkor már komolyakat villantak a jövő potenciális sikeremberei is. Késely Ajna, Németh Nándor és Milák Kristóf még csak tizenéves, számukra nem is ez a mostani vébé volt az idei év főversenye, ugyanakkor olyan fantasztikus eredményeket értek el az elmúlt napokban, hogy az ország sportszerető része jó eséllyel máris megjegyezte a nevüket.

És közöttük persze ott van a húszas éveik elején-közepén járó generáció is, akik előtt még bőven ott van a lehetőség, hogy még jobbak legyenek, vagy ha éppen most nem is jött ki minden számukra a legjobban, és nem voltak életük formájában – gondolok itt Kapás Boglárkára vagy Kenderesi Tamásra –, legközelebb újra abban legyenek.

5. Nem, nem csak a győzelem számít

Miután 200 méter gyorson „csak” hetedik lett Hosszú Katinka, kapott pár olyan kérdést, amin aztán kicsit felhúzta magát, és másnap a vlogjában is reagált ezekre. Később a 200 méter háton elért „csak” ezüstérme után érkezett újságírói kérdést is kifigurázta még akkor ott, helyben. Minderre egyes médiumok részéről olyan reakció jöttek, hogy de hát Hosszúnak az a dolga, hogy válaszoljon a kérdésekre, és egyébként sem kell megsértődni rajtuk.

Igen, Hosszú Katinkának mint élsportolónak az is dolga, hogy válaszoljon a kérdésekre, de ha egy kérdés hülyeség, akkor azt nyugodtan tarthatja hülyeségnek, és ezt a válaszában jelezheti is. Abban pedig történetesen – szerintem legalábbis – teljesen igaza volt, amikor szóvá tette és jelezte az újságírók felé: nem csak a győzelem számít, egy világbajnoki döntő, elődöntő is óriási dolog, pláne egy olyan számban, ami amúgy nem a sajátja, nem arra készül elsősorban, mégis sikerült oda bejutnia.

Magyarországon tényleg van egy olyan általános felfogás, hogy csak a győzelem számít, ami azért valljuk be, óriási luxus egy ilyen kis országtól, mint a miénk. Sokkal jobban meg kellene becsülni a többi helyezést is, ahogy ezt mások is teszik. Hogy csak az úszásnál maradjunk: itt azért elég komolyan dominálnak a tengerentúli és ázsiai országok, többször előfordult, hogy nemhogy magyar, de még európai úszó is alig szerepelt a nyolcfős döntőkben. Érdemes talán innen szemlélni a magyar úszósport eredményeit is.

+ 1. Bosszantóan sok üres szék

Számos esemény papíron telházas volt, napokkal korábban se lehetett már rájuk jegyet kapni a hivatalos értékesítési felületeken. Mégis: rengeteg volt az üres szék a Duna Arénában, az óriás toronyugrás lelátóin, vagy akár a vízilabda meccsek alatt is. Nyilván voltak olyanok is, akiknek az utolsó pillanatban jött közbe valami, és már el/át sem tudták adni a jegyeiket másnak.

Voltak a szponzorok számára fenntartott jegyek, amelyekből az utolsó pillanatban mégis visszakerült pár a szervezőkhöz, és ezeket néhány szerencsés végül meg tudta vásárolni (így jártam én is például a pénteki úszó döntők előtt, éljen!), és ott vannak természetesen a jegyüzérek, akik felvásárolták előre a jegyeket, majd megpróbálták drágábban eladni őket, néha egészen irreális áron.

Őszintén remélem, hogy ha már egy csomó embert megfosztottak attól a lehetőségtől, hogy normális áron bejussanak egyik-másik eseményre, akkor remélhetőleg jó sok jegy a nyakukon maradt végül. Nem tudom, hogy lehet-e ezzel a jelenséggel valamit kezdeni, de rendkívül bosszantó volt, és amennyire tapasztaltam, nem csak nekem.

+++

Hogy összességében megérte-e megrendezni a világbajnokságot?

Ezen nagyon nagy viták mennek majd még a jövőben. Szerintem igen. Ha az élmény oldaláról fogjuk meg a dolgot, amit több százezer magyar a különböző helyszíneken személyesen is átélhetett, akkor mindenképp.

Ha onnan, hogy lettek új létesítmények, megújultak régiek, történtek infrastrukturális fejlesztések, amik lehet, hogy egyáltalán, vagy csak sokkal később valósultak volna meg, ha nincs a vizesvébé, akkor is. És ezek nagy része itt marad, legközelebb már nem kell felépíteni őket.

Ha onnan, hogy több ezer olyan sportoló, kísérőik és turista jött Magyarországra a vébé miatt, akik amúgy nem jöttek volna ide, majd itt ettek-ittak, vásároltak, pénzt költöttek, akkor is. És itt azért érdemes megjegyezni, hogy a sportolók többsége igencsak aktív volt a vébé alatt a különböző közösségi felületeken, őket pedig tízezrek-százezrek követik, amik így azért egészen jó reklámot jelentettek Budapestnek.

És ne feledkezzünk el még valamiről: a jövő héten kezdődik, és szintén nagyjából két hétig tart majd a 17. FINA Masters Világbajnokság. Ez valószínűleg nem lesz annyira a média fókuszában, mint az elit világbajnokság, ugyanakkor jóval több külföldi érkezett és érkezik majd miatta Magyarországra: összesen több mint 12 ezer – jelentős részben külföldi – sportoló jelezte részvételét, ami óriási szám.

UPDATE: Eredetileg direkt nem mentem bele a vébé elszálló költségvetésébe, mert csak magáról a sporteseményről akartam írni. Ugyanakkor a félreértések elkerülése végett: szerintem is érdemes pedzegetni, hogy hol és miért folyt el fölöslegesen pénz. De. Attól, hogy a világbajnokság ezen oldala jogosan kritizálható, ennek nem az az alternatívája, hogy akkor ne rendezzünk vébét, hanem az, hogy normálisan, fölösleges pénzszórás nélkül rendezzük meg.  

Fotók: Budapest 2017 FINA vébé FB-oldal