+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Bakó Bea
2017. július 4. kedd, 09:11
Négy évvel ezelőtt, 2013. július elsején csatlakozott Horvátország az EU-hoz. Az eltelt időben kiderült, hogy az EU-tagság sem megoldás minden problémára, az eleinte annyira vágyott szabad munkaerőáramlást pedig sokan inkább átkozzák a fiatalok elvándorlása miatt. A gazdasági problémákat nem igazán oldotta meg a tagság, és önálló agendát sem tud képviselni déli szomszédunk az EU-ban. Ennek ellenére a többség optimista – Zágrábban szakértőket, újságírókat és járókelőket kérdeztünk a horvát EU-tagságról.

 

„Persze, szívesen nyilatkozok, de teljesen meghaladottak a kérdéseik” – írta válaszul a Zágrábi Egyetemen politológiát oktató Danijela Dolenec azon érdeklődésünkre, hogy értékelje a horvát EU-tagság tapasztalatait és a várakozásokat. A Zagreb je naš (Zágráb a miénk) nevű újbalos helyi pártszövetségben is politizáló Dolenec később a politológiai kar épületében lévő irodájában meg is magyarázta, miért tartja meghaladottnak a témát: „Amikor a francia elnökválasztáson az elvileg liberális jelölt kénytelen megígérni, hogy nem lép ki az unióból, nincs miről beszélni.”

 

Megvalósult a csatlakozás álma, majd jött a lazázás

 

Az EU-csatlakozás semmit sem változtatott meg, csupán szentesítette, hogy Horvátország Európa része. Hosszú időn át ez volt a kitűzött, vágyott cél, a megvalósulásával kiderült, hogy az EU-tagság mégse jelent megoldást az ország minden problémájára, szóval elég sok mindent újra kellett gondolni – ezt már a Le Monde diplomatique horvát kiadásának szerkesztői summázták nekünk egy belvárosi kocsmában, akik Dolenechez hasonlóan úgy látják:

 

jobboldali, konzervatív fordulat következett be a közgondolkodásban az EU-csatlakozás óta.

 

Ennek egyik nemzetközileg is ismertté vált példája, hogy népszavazási kezdeményezéssel elérték, hogy alkotmányos szinten férfi és nő kapcsolataként határozzák meg a házasságot, így kizárva a melegházasságot. A konzervatív újjáéledés az egyházi lobbi mellett annak is köszönhető lehet, hogy a csatlakozás előtt inkább napirenden tartották a nyugatos progresszív témákat, a csatlakozás után viszont már nyugodtan ismét „kijöhettek a föld alól” az ezen irányzattal kritikus hangok.

 

Amíg azonban a konzervatív újjáéledés üdvözlése vagy éppen kárhoztatása ízlés dolga, más, objektívebben megítélhető témákban is megfigyelhető a csatlakozás utáni „lazulás” az uniós elvárásokkal szemben. Például

 

az emberi, kisebbségi jogi és jogállami sztenderdek betartása és a korrupció elleni küzdelem sem vált ki EU-tagként akkora lelkesedést a politikai döntéshozókban most, mint akkor,

 

amikor az ilyesmik – elvileg – fontos szempontok voltak a csatlakozásnál. Horvátország viszont valamiért nem érdemelte ki azt a bizalmatlanságot „Brüsszel” részéről, ami Romániának és Bulgáriának kijárt. Ezen országokat a mai napig rendszeresen ellenőrzik, és kiértékelik, hogy eleget tesznek-e a korrupció és a szervezett bűnözés ellen, és teljesítik-e a megkövetelt intézményi reformokat az igazságszolgáltatásban.

 

A csatlakozás utáni lazítást nem csak az EU-val és a „túlságosan EU-barát politikai mainstreammel” igencsak szkeptikus, alterbalos szubkultúrához tartozó Danijela Dolenec nehezményezte beszélgetésünk során, de például Horvátország korábbi szocdem elnöke, Ivo Josipović is. Az EU-ba való belépés idején regnáló államfő a csatlakozási évforduló kapcsán úgy nyilatkozott a horvát sajtónak: „Úgy tűnik, Horvátország elfelejtette, hogy a reformok nem állhatnak meg azzal, hogy csatlakoztunk az EU-hoz. Az emberek azt hiszik, hogy megint azt csinálhatnak, amit akarnak: klientelizmus és korrupció van, de a társadalmi fejlődés előmozdítására még terv sincsen. Csak kevesen érzékelik, hogy a társadalmi regresszió a hazánkat globális vesztessé teszi.”

 

Gyakorlatilag az eurózónához tartoznak, annak minden előnye nélkül

 

A helyzet gazdaságilag sem túl rózsás. A délszláv háború miatt Horvátország eleve lemaradt egy sor külföldi beruházásról a kilencvenes években: a nyugati cégek inkább Magyarországot és más közép-európai államokat választottak. A külföldi befektetéseket viszont az ötszázmilliós közös piachoz való csatlakozás sem lendítette fel látványosan: ugyan a turizmus – amely ágazat eddig is jól elvolt a gyönyörű tengerparttal rendelkező országban – fellendült az utóbbi években, de ez nem annyira az EU-csatlakozásnak köszönhető, sokkal inkább annak, hogy más népszerű célpontok, például Törökország vagy Egyiptom instabillá váltak – mondta az Azonnalinak Andrea Mervar, a zágrábi Gazdasági Intézet kutatója. Az egykor erős hajóépítő ipar viszont mára a yachtépítésre zsugorodott, és az ország egyetlen „nemzeti” élelmiszeripari vállalata, az Agrokor is nemrég ment csődbe.

 

Az az egyébként EU-s pénzből alapított Gazdasági Intézet kutatója összességében azért optimista: mint mondja, sokat nőtt az export a csatlakozás óta, ugyanakkor „rosszkor léptek az EU-ba” abból a szempontból, hogy nem tudják a kohéziós támogatásokat kellően kihasználni, a pénzek egy részét le se tudják hívni. Ezzel kapcsolatban Andrej Plenković miniszterelnök – aki a kormányzó jobbközép HDZ mérsékelt, nyugatbarát szárnyához tartozik – látványosan mismásolt a csatlakozás negyedik évfordulója apropóján, és inkább arról beszélt: a tagság kiértékeléséhez ki kell várni a 2020-ig tartó EU-s költségvetési ciklus lezárultát.

 

 

Arra a kérdésre, hogy a GDP-n mennyire látszik az EU-csatlakozás, Andrea Mervar azt mondta: még a csatlakozás után is, 2015-ig folyamatosan csökkent a GDP, azóta lassan növekedni kezdett. A mostanában gyakran kormányválságokkal küszködő országban egy meglepő összefüggésre is rámutatott:

 

„amíg nincs aktív, cselekvő kormányunk, addig is nőhet a GDP, mert nem költekeznek annyit. Viccesen hangzik, de tényleg így van.”

 

Az euró bevezetése a horvát gazdaság jelenlegi állapotában még a láthatáron sincsen, pedig gyakorlatilag a kuna árfolyamát már rég az euróhoz kötötték, és a lakosság része is euróban tartja a megtakarításait, sőt, az ingatlanárakat is euróban közlik. Megszokásból – pedig a kuna nem inflálódik már annyira, mint régebben.

 

Gyakorlatilag az eurózónához tartozunk, annak minden előnye nélkül” – mondják az Azonnalinak a Le Monde diplomatique horvát kiadásának szerkesztői, akik az EU-csatlakozás másik ironikus folyományára is rámutatnak. A csatlakozás előtt a politikusok jellemzően azzal érveltek, hogy mennyire jó lesz, ha megnyílik az EU-s munkaerőpiac, és mehetnek dolgozni külföldre a fiatalok. Fontos érv ez egy olyan országban, ahol kiemelkedően magas a fiatalok körében a munkanélküliség. Mikor aztán beléptek az EU-ba, és sokan tényleg le is léptek külföldre dolgozni – a fiatalok munkanélküliségi mutatója látványosan le is esett –, ugyanezek kezdtek panaszkodni az emigráció miatt.

 

Nincs önálló horvát külpolitika – az EU-ban sem

 

Hogyan tudja az érdekeit érvényesíteni egy frissen csatlakozott, kis, négymilliós balkáni ország az Európai Unióban? Erre a kérdésre felváltva kaptunk pesszimista és értetlenkedő válaszokat. A zágrábi balos kispártban tevékenykedő politológus, Danijela Dolenec szerint az EU-ban nem országok, hanem társadalmi rétegek érdekei ütköznek. Az EU veszteseinek csoportja sokkal nagyobb – az uniós polgárok nagyobb része számára gyakorlatilag nem elérhetők a híres és sokat propagált uniós alapszabadságok –, miközben az uniós intézményekben csak a győztesek vannak képviselve. De még a horvát győztesek csoportja sem tud saját politikai agendát behozni az Európai Parlament napirendjére, hiszen a legnagyobb képviselőcsoportokat a németek dominálják – teszi hozzá Dolenec.

 

Az EU közös kül- és biztonságpolitikája sem igazán közös – vélekedtek erről a Le Monde diplomatique újságírói, hozzátéve, hogy

 

Magyarországgal ellentétben Horvátország még a retorika szintjén sem szabadságharcol.

 

Szerintük Horvátországnak egyébként sincs saját külpolitikája. Ez nem új fejlemény, a kilencvenes évek vége óta így van, hiszen a Jugoszláviától való függetlenedés után hamar az amerikai és német gazdasági érdekeknek lett erősen kitéve az ország – magyarázta Nikola Vukobratović.

 

 

És hogy mi lesz a retorika szintjén még elvileg tervben lévő balkáni bővítéssel? Hogyan állnak ehhez a közelmúltbeli konfliktusokkal terhelt nyugat-balkáni térségben, ahol egyelőre csak Szlovénia és Horvátország EU-tag?

 

„Ha Németország azt akarja, úgyis be fog lépni Szerbia az EU-ba”

 

– summázta Vukobratović. Ezt egyébként hivatalosan Horvátország is támogatja, de bilaterális diplomáciai ügyekkel azért zsarolják egymást a szerb EU-csatlakozás kapcsán is.

 

A fejük fölött döntöttek, és amúgy sincs semmi különbség

 

„Azért ne csak engem kérdezzenek, hanem az utcán az embereket is, és ne csak itt Zágrábban. Biztosan nagyon eltérő véleményeket fognak hallani” – zárta a beszélgetésünket a közgazdász Andrea Mervar. A tanácsát megfogadva Rijekába (Fiumébe) is elnéztünk.

 

 

Nemsokára jelentkezünk videónkkal, amiben zágrábi és rijekai járókelők értékelik a horvát EU-tagság eddigi négy évét. A legtöbben nem érzékelnek jelentős változást az EU-csatlakozás óta. Volt, aki sajnálja, hogy annak idején nem volt érdemi vita az ügyről, és emiatt – népszavazás ide vagy oda –, sokan úgy érezték: valójában a politikusok döntöttek, a fejük fölött.

 

Kinéztünk a Fiume melletti tengerpartra is, ahol még láthatók a jobb napokat látott hajóipar nyomai. Egy elöregedett hajójavító melletti strand büféjében sörözve egy harminc körüli srác csak annyit mondott: „Nem mondom a kamerába, de amúgy nincs semmi különbség. Itt nincs semmi, mindig csak akkor fejlődünk, ha valakinek az uralma alatt vagyunk: ez most épp az EU, de volt régen Magyarország is.”

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mit ajándékozna Orbánnak és Gyurcsánynak? A jobbikos Jakab Péter erre is válaszol az Azonnali karácsonyi körkérdésében.

A boszniai táborban körülbelül hatszáz ember élt embertelen körülmények között: mosdó és víz sem volt, az emberek pedig még a hóesés után is sátrakban húzták meg magukat.

A DK még azután is meghívott a taggyűlésére, hogy már négy hónapja jeleztem, kilépnék a pártból, írja Petróczi Rafael.

Strache alkancellárként rendszeresen találkozott azon cégek vezetőivel, amelyeket az ibizai videóban az FPÖ titkos adományozóiként nevezett meg. De sámánokra is maradt ideje.

A ménfőcsanaki vőféllyel együtt immár öten szállnak ringbe Borkai megüresedő székéért.

Ha elfogadják a kultúratámogatás átalakítását célzó törvényt, tüntetéssorozat kezdődik, mondta az Azonnalinak Novkov Máté a hétfői tüntetésen.

A Mikulás vagy a Télapó a helyes? A Munkáspárt elnöke elárulta, mi az újévi fogadalma: hogy olvasni fogja az Azonnalit.

A hét kérdése

Miközben Matolcsy György, a Párbeszéd, az LMP és a Momentum azon vitázik, jó vagy rossz lenne-e Magyarországnak az euró minél előbbi bevezetése, az Azonnali az olvasókhoz fordul: kell-e nektek magyar euró?

Azért ide elnéznénk

Hogyan amerikanizálódtak a hazai ideológiai viták, a kampánytechnikák, a politikai intézményrendszer? Dec. 10.

Van-e esélyük a törököknek az EU-tagságra, vagy végleg keleten ragadnak? Vitaest december 10-én.

December 11-én az NKE-n lehet honvédelemről trécselni a kormány bevándorlásellenes kabinetjének vezetőjével.

Kifejezetten érdekesnek tűnő konferencia a budapesti Goethe Intézetben december 12-én.

November 22-től egészen december 15-ig a PIM-ben!

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás