Szerző: Bukovics Martin
2017. június 29. csütörtök, 14:50
Helmut Kohl nem csupán európai jelentőségű államférfi volt, hanem Németország első olyan kancellárja, aki pontosan tudta, mennyire fontos a médiában való jó megjelenés. Aki azt hitte, erre a sajtóban még a hajfestését is tematizáló Gerhard Schröder jött rá először, annak mutatunk öt címlapot.

 

1. Heute gibt's Kohl

 

 

A magyar sajtóban alternatív baloldaliként emlegetett, a magát a nyugat-berlini hatvannyolcas mozgalomból kinövő Die Tageszeitung (taz) fennállásának huszonötödik születésnapjának apropóján átadta a napilap szerkesztését Kai Diekmannak. A taz címlapjai eleve gyakran mennek eseményszámba a német médiában, ennek azonban külön sztorija van. Diekmann, a konzervatív bulvárlap, a Bild főszerkesztője ugyanis a napilap egyik kedvenc ellensége: farkának öt emeletnyi magasra duzzasztott, a Bild legundorítóbb címeivel telitűzdelt változatát egy fordulatos pereskedést követően 2009 óta bárki megcsodálhatja Berlinben, a Rudi-Dutschke-Straßén található szerkesztőség falán.

 

Azért Diekmannt sem kell félteni: ő már 2003-ban alaposan megfricskázta a tazot és a lap olvasótáborát azzal, hogy az általa szerkesztett, a taz által ellenséges hatalomátvételként kommunikált 25. születésnapi számban a napilap történetében először és utoljára leközölt egy terjedelmes, baráti hangvételű interjút Helmut Kohllal, akinek kancellársága iránt mind a taz-szerkesztőség, mind az olvasótábor igencsak kritikusan viseltetett. A címlapon a taz ezt a tényt egy igencsak egyszerű, ám annál jobb szóviccel jelentette be a nagy ünnepen. Heute gibt's Kohl, vagyis Mára káposzta/Kohl van. Arra, hogy a lap történetének addigi legeladottabb lapszáma pont ez a kiadás lett, és ezt tulajdonképpen Helmut Kohlnak köszönhetik, már ők sem találtak szavakat.

 

2. Der Umfaller

 

 

A Bild mint az Axel Springer-csoport zászlóshajója biztos és szilárd támogatója volt Helmut Kohl kancellárságának. A lap későbbi főszerkesztője, Kai Diekmann a kereszténydemokrata politikus jó barátja is lett, egészen a haláláig elkísérte – ám ez a címlap még elődje, Hans-Hermann Tiedje kezéhez fűződik. Kohl ugyanis Németország egyesítése kapcsán gyakran hangoztatta, hogy a német egység nem hozza magával az adók emelkedését. Nos, ezt az ígéretét nem tartotta be a kancellár. Hogy ezt pont a Bild tette címlapra és hogy pont ők vádolták hazugsággal Kohlt, betéve címként, hogy Der Umfaller, vagyis A felborulás? Nézett is mindenki, valószínűleg Kohl a legjobban.

 

3. Traumjob Sterbehelfer

 

 

Helmut Kohl az Azonnali által nemrég meginterjúvolt viccpárti német EP-képviselőhöz, Martin Sonnebornhoz elég erős szálakon kötödő német viccmagazin, a Titanic kedvenc címlapsztárja volt. Felsorolni is nehéz azt a rengeteg címlapot, amivel a kereszténydemokrata politikuson poénkodnak a gonosz frankfurtiak. Sonneborn Kohl halálát követően köszönetet is mondott a „lapnak hosszú időn át dolgozó munkatársnak”.

A szatírának mindent szabad jegyében született meg a Titanic egyik legerősebb coverje, amikor Helmut Kohl és második felesége, Maike Richter közös fotójára azt írták rá: Traumjob Sterbehelfer, vagyis Álommunka: halálbasegítés. Ez gonosz célzás volt egyrészt a kettejük közti korkülönbségre, másrészt Kohl első felesége, Hannelore Kohl 2001-es öngyilkosságára. A címlap heves vitákat váltott ki a német sajtóban – ez azon a tényen persze mit sem változtat, hogy Kohl özvegyének férje halálát követő tevékenysége finoman szólva is jogosan lehet kritika tárgya.

 

4. A körte

 

 

Helmut Kohl ki nem álhatta a Spiegelt: kancellársága alatt nem is adott nekik interjút. Kicsit olyan volt a viszonya a szoftan balos-liberális hetilaphoz, mint a Fideszé lett az ellenzéki médiához: hivatalosan nem adott nekik interjút, de egyszer-egyszer csak rá tudták bírni egy nyilatkozatra. 1976-ban, fenti, A kihívó főcímmel megjelent Spiegel-címlap megjelenésekor azonban még nem volt kancellár Kohl. A választás kapcsán címlapos interjút hozott vele a Spiegel, Kohl volt ugyanis a kereszténydemokraták jelöltje az NSZK vezetésére. Kohl körtével csúfolásához minden bizonnyal elég erősen hozzájárult a karikatúra.

 

Az 1976-os választást bár magasan Kohl és a CDU nyerték, a liberális FDP segítségével a 2015-ben elhunyt szociáldemokrata legenda, a később a Die Zeit című hetilapot kiadó Helmut Schmidt lett a kancellár, Kohl pedig az ellenzék vezetője. Az NSZK kancellárjává 1982-ben választották meg, miután az ország történetének első konstruktív bizalmatlansági indítványával megbuktatták Helmut Schmidtet. Az addig a szocdem SPD-vel kormányzó liberális FDP ugyanis úgy látta, az SPD tele van bizonytalan belső vitákkal, Kohl CDU-jával együttműködve inkább el tudják érni az adócsökkentést mint fő célkitűzéseiket. Apró érdekesség, hogy a kancellárváltást követő 1983-as nyugatnémet választáson jutottak be először a bonni parlamentbe a német zöldek.

 

5. Blühende Landschaften

 

 

Már megint a taz! Hiába, keretes szerkezet. A berliniek Helmut Kohl halálára fenti címlappal reagáltak: nemzeti lobogós koszorúk, amelyekből kinő egy körte, plusz a Blühende Landschaften, vagyis a Virágzó tájak felirat. A lap ezzel Helmut Kohl egyik leghíresebb, újraegyesülés alatti tévébeszédét idézte meg és helyezte új kontextusba, amelyben a kancellár arról beszélt, hogy az addig az NDK-t képező hat tartomány a németek közös erőfeszítéseinek köszönhetően ismét virágozni fog. A szerkesztőség szándéka szerint a címlapot a Kohl halála után az egykori politikus fényében megmártózni vágyókra tett utalásként kell értelmezni, csakhogy a viccet kevesen értették, olyannyira, hogy a lap főszerkesztőjének magyarázkodnia is kellett miatta, mondván az a vicc, amit sokan félreértenek, rossz vicc.

 

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás